A választ nem épp medikusoknak írták, hanem (ebből a szempontból) egyszerű halandóknak, de hasznos tudni róla!

A kérdezőnek nincs igaza, a műtét előtti koplalás nagyon fontos kockázatcsökkentő tényező. Ebből a szempontból ugyanis kissé szerencsétlen a testünk felépítése: a nyelőcső és a gége egyaránt a szájüreg alatt elhelyezkedő garatból nyílik. A gégén keresztül áramlik az orron vagy szájon át beszippantott levegő a légcsőbe, majd a hörgőkbe és a tüdőbe, a nyelőcső pedig az ételt-italt vezeti le a gyomorba.

Normál körülmények között nyeléskor a gégefedőnek (epiglottis) nevezett képlet lezárja a légutakat, sapkaként borul a gége bemenetére, így megakadályozza a szilárd és folyékony anyagok bejutását. Hányás közben ugyanez történik: a gégefedő elzárja a gyomorból a szájüregbe kerülő anyagok útját a légutak felé.

Műtéti altatás esetén azonban más a helyzet. Ilyenkor az alkalmazott altatók, izomlazítók hatására a máskor normális reflexek kikapcsolnak, a gégefedő nem védi a légutakat. A gyógyszereknek lehet hányást előidéző mellékhatása és hasi műtétek esetén a hasi szervek megérintése is hányást idézhet elő. A légutakba lletve a tüdőbe kerülő hányadék súlyos gyulladásos folyamatot indíthat el, a legrosszabb esetben pedig fulladásos halálhoz vezethet.

Az esetleges hányás következményeinek kivédésére minden altatott beteg légcsövébe szájon át műanyag csövet helyeznek, amelyen keresztül kényelmesen kap levegőt, és szükség esetén a lélegeztetés is megvalósítható segítségével. Ezt a csövet egy kívülről felfújható mandzsetta veszi körül, ami felfújva kitölti a légcső teljes keresztmetszetét, megakadályozza, hogy a cső elmozduljon a légcsőben, valamint azt is, hogy a cső mellett bármi bejusson a tüdőbe. Így a beteg még akkor is biztonságban van, ha nem elkerülhető a hányás.

Azonban ha belegondolunk, a hányás mindenképpen kerülendő, még akkor is, ha a fulladás lehetőségét sikerül kiküszöbölni. A beteg egy adott pózban – a leggyakrabban hanyatt – fekszik a műtőasztalon, amennyiben a szájürege (és ne legyenek illúzióink: az orrürege is) megtelik hányadékkal, nagyon nehéz megszabadítani őt ettől, hiszen még csak oldalra sem lehet fordítani. Szívóberendezés ugyan van az altatóorvos műszerei között, azonban a darabos táplálékot lehetetlen szívóval eltávolítani.

Arról nem is beszélve, ha az operáció az arc területén vagy épp a szájban történik: ilyenkor hányás esetén oda a sterilitás, a műtét kivitelezése megnehezül vagy lehetetlenné válik.

A gyomorból nem valamiféle titokzatos anyag jön fel ilyenkor, hanem az, amit a beteg megevett, megivott – természetesen részben vagy teljesen emésztett formában. Altatógázokat pedig mind a mai napig használunk; az éter és a kloroform mára kiment a divatból, korszerűtlenné vált, azonban számos egyéb gáznemű anyag segíti a betegek műtét alatti nyugalmát és biztonságát.