A magasvérnyomás-betegség jelenleg a leggyakoribb népbetegség, becsült adatok alapján több mint 3 millió hipertóniás beteg él Magyarországon. Az agyi érbetegség 80, és a koszorúér-betegség legalább 50 százalékának hátterében kóroki tényezőként szerepel. Nem véletlen tehát, hogy kulcskérdés a már felismert betegek megfelelő – ún. célértékre történő kezelése.
A megfelelő életmódbeli változtatások elérésének nehézségeiről már nagyon sok szó esett, pontosan tudjuk, hogy a „diétázás és mozgás helyett inkább bekapok egy pirulát" hozzáállás nagyon jellemző honfitársainkra.

Mindazonáltal még ez az egyébként káros hozzáállás sem tűnik egyértelműen „nyerőnek", hiszen a szakemberek adatai szerint esszenciális hipertónia esetén a monoterápia (azaz egyetlen hatóanyag alkalmazása) csak a betegek 50-60 százalékában elégséges a megfelelő vérnyomásérték eléréséhez. A nagy klinikai vizsgálatok szerint az esetek mintegy 70 százalékában kombinált, egyharmaduk (23%) esetében pedig hármas vagy többes kombináció szükséges a célvérnyomás érték eléréséhez. Mindezeken túl bizonyos gyógyszercsoportok kedvezően befolyásolják egyes szervek (pl.: vese, szív) károsodását, így a jól megválasztott kombinációkkal ezek a védő (protektív) hatások is maximalizálhatóak.

A szövődményeket illetően azonban bemutattak egészen új megközelítéseket is a konferencián.

„METABOLIKUS MEMÓRIA"
Először az 1-es típusú cukorbetegeknél végzett vizsgálatoknál figyelték meg, hogy az intenzív inzulinkezelés szövődményekre gyakorolt jótékony hatása a tanulmány fennmaradt a tanulmány zárását követő évek alatt is, annak ellenére, hogy e periódusban már nem volt különbség a vizsgált csoportok általános anyagcsere állapotában. E jelenséget nevezték el „metabolikus memóriának" mivel az érintettek szervezete évek múlva is „emlékszik" a korábbi jó anyagcsere helyzet előnyeire. Ezt a jelenséget később a 2-es típusú cukorbetegségben is megfigyelték, így felmerült, hogy nem csak a diabétesz kezelésében létezik ez a jelenség. A klinikai vizsgálatok lezárását követő, éveken át tartó megfigyelés alapján elmondható, hogy az aktív vizsgálati időszakban biztosított életmód-terápiának és/vagy gyógyszeres kezelésnek nemcsak aktuális, hanem hosszú távú hatása is létezik. Azaz a szív- és érrendszeri betegségek korai szakaszában nyújtott metabolikus és CV-is kockázati miliőjének – a már jól ismert aktuális haszna mellett – hosszú távú hatásai is bizonyíthatóak. Magyarul, a szervezet hosszú távon is „emlékszik" minden egyes szív- és érrendszeri kockázati tényező (így a magasvérnyomás is) minél korábbi és erélyes – célérték elérésre végzett – kezelésének jótékony hatásaira.

ÚJDONSÁG 20 ÉV UTÁN
A hipertónia gyógyszeres kezelésében sokféle eszköz áll a szakemberek rendelkezésére, azonban valódi újdonságot már több mint 20 éve nem mutattak be a gyártók. E két évtizedes várakozás ér véget a mostani kongresszuson, hiszen itt mutatkozik be először Magyarországon egy olyan új hatóanyag, ami hatásában, támadáspontjában teljesen eltérő az eddigiektől.
A magasvérnyomás kezelés egyik legfontosabb módszere az erek átmérőjére (és ezzel a vérnyomás mértékére) ható hormonális rendszerbe – a renin-angiotenzin-aldostreon rendszer (RAAS) – történő beavatkozás. Ezen élettani folyamaton több, jól ismert és népszerű hatóanyag csoport (pl.: ACEi: agiotenzin-konvertáló-enzim akadályozás, ARB: agiotenzin receptor blokkoló) alapul, de most egy teljesen új helyen, ráadásul a folyamat legelső lépésnél tudnak majd beleavatkozni a folyamatba (ezt jelenti az új támadáspont). Ezzel a vérnyomás kezelésben hagyományosan használt 8 gyógyszercsoporthoz mostantól egy új, 9. csatlakozik.

A Magyar Hypertonia Társaság közel másfél éve indított útjára indította az EReink Védelmében (ÉRV) programot, a tünetmentes perifériás érbetegek – közismert nevén az érszűkület – felderítésére. A vizsgálat elsődleges oka, hogy ez a betegség igen szoros összefüggést mutat a szív- és érrendszeri halálozással, hiszen tünetmentes társaikhoz hasonlítva, az érszűkületes betegeknek kétszer nagyobb az esélye a szívinfarktus vagy szélütés bekövetkezésére. A megvizsgáltak 14 százalékánál találtak egyértelmű perifériás érbetegséget és további 15,6 százaléknak volt határérték tartományban az eredménye. Fontos eredmény, hogy a megvizsgáltak 58 százaléka került eredetileg a kis és közepes szív- és érrendszeri kockázatot jelentő csoportokba, azonban közülük minden tizediket a perifériás érbetegség miatt át kellett sorolni a legnagyobb kockázatú csoportba. Az ő esetükben tehát egyértelműen megmutatkozik e betegség fontossága a kardiovaszkuláris kockázat megállapításában.

A vizsgálat további fontos tanulsága, hogy a tünetmentes perifériás érbetegség felismerésére használt vizsgálat – a boka/kar index – eredménye egyértelműen összefügg a kezdődő vesebetegséget jelző vizsgálat (GFR) eredményével.

A veseproblémáknál maradva elmondható, hogy Magyarországon mintegy negyedmillióra tehető a károsodott veseműködésű (microalbuminuriás) betegek száma, egy családorvosok megkérdezésén alapuló vizsgálat szerint. Ugyanezen felmérésben a hipertoniás betegek 63 százalékát, a cukorbetegek 54 százalékát tartották vesebetegségben érintettnek a háziorvosok.
A legnagyobb e területen végzett hazai vizsgálatban a lakosság körében 6 százalékosnak adódott az e problémával szembesülni kényszerülők aránya, de a magasvérnyomás betegeknél egyidejű cukorbetegség fennállása nélkül is 44,54 százalékos a gond előfordulása.

Ennek jelentősége abban áll, hogy e betegeknél az átlagvérnyomás gyakran a kombinált terápia ellenére sem éri el a kívánt célértéket, illetve az orvosok az esetek 96 (!) százalékában nem ismerték a betegüknél fennálló microalbuminuriát.

MAGASVÉRNYOMÁS ÉS TERHESSÉG
A terhességi és az azzal szövődött hipertónia az egyik leggyakoribb és legveszélyesebb betegség a várandósággal kapcsolatban. A szövődmény előfordulása 6-10% a fejlett országokban, ráadásul a kórkép súlyossága nehezen jelezhető előre miközben egyaránt veszélyezteti a magzat és az édesanya életét. A kórkép a legújabb ismeretek alapján a terhesség elején lezajló kóros folyamatok következtében a terhesség második felében megjelenő komplex megbetegedés. Intő jel továbbá az is, hogy a betegek egyharmada a terhesség alatt kontraindikált (terhesség esetén nem alkalmazható) gyógyszer szedése mellett kezdte terhességét.

Érdekes összefüggésre bukkantak a szakemberek az ún. fehérköpenyes hipertónia és későbbi terhességi magasvérnyomás betegség között. Bebizonyították hogy az ún. fehérköpenyes hipertóniát (amikor az orvosi rendelőben mért vérnyomás konzekvensebb magasabb az otthon mértnél) mutató hölgyek körében lényegesen magasabb arányban alakul ki később terhességi hipertónia.

A hír forrása: weborvos .

/webmester/