Megütközést keltett a szigetországban a hír, hogy az északkelet-londoni Redbridge kerület vezetése úgy határozott, hogy dohányosok nem lehetnek nevelőszülők. A tilalom 2010-ben lép életbe és célja a gyermekek megóvása a passzív dohányzás veszélyeitől. A Fostering Network elnevezésű jótékonysági alapítvány aggodalmának adott hangot. Hiába üdvözölendő a füstmentes környezet, helytelen az általános tilalom. A karitatív intézmény javaslata, hogy a dohányosok száműzését csak az öt éven aluli gyermekeknél vezessék be.

A dohányosok diszkriminációjára Magyarországon is voltak már kísérletek. Nyilvánosan legutoljára Mikola István egykori egészségügyi miniszter „vegzálta" a dohányosokat, amikor kijelentette: aki nem szokik le, nem dolgozhat a minisztériumban. Akkor többen is diszkriminációval vádolták, s igazuk is volt: a munkaadó legfeljebb a munkahelyen szabhat korlátokat, azzal viszont, ha előírja, hogy otthonában, szabadidejében ki, mit nem tehet, alkotmányos jogokat sért.

Magyarországon egyébként leginkább az álláskeresésben okoz, okozhat hátrányt a káros szenvedély. Ez annak ellenére is igaz, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóság diszkriminációként kezeli azt, ha valaki hirdetésben tünteti fel, hogy csak nemdohányzók jelentkezését várja az állásra. Ha tehát az alkalmazás kizárólagos akadálya a dohányzás, abban az esetben a munkáltató diszkriminációt követ el. Ha ez bizonyítható, büntetést kell fizetnie.

Ugyanakkor az is igaz, hogy a britekéhez hasonló, a dohányosokat sújtó diszkriminációról Magyarországon még csak nem is hallottak. Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvezetője szerint a dohányzás addikció, betegség, ez alapján pedig nem érhet senkit hátrány. Kolláth György alkotmányjogász szerint a munkavállalás esetében más a helyzet: míg a közhivatalokban igen, addig a cégeknél már nehezen védhető a dohányos. Itt ugyanis hivatkozhat arra a munkaadó, hogy dolgozója akkor, ha a munkaideje 10-11 százalékát elfüstöli, bevételkiesést okoz. /Forrás: Népszabadság/