A tegnapi elosztási procedúra kétszer szakadt meg, mivel Brassóban áramellátási zavarokkal küszködtek. Lévén, hogy országos szintű ceremóniáról volt szó, az egész országnak várnia kellett.

2008-at írunk, de a fixtelefonos hálózatra kellett hagyatkoznunk. Szigetelőszalagos, kézzel illesztett kábelek, szerelő kékruhás szakemberek, és recsegő középminőségű hangfalak kegyeire bízva. Ha marosvásárhelyen szakadt meg az adás, mi nem kértük azonnal mobiltelefonon a közvetítés megszakítását. Elvégre nem vagyunk olyan forróvérűek, mint a brassói kollégák! "Dédapám, aki világéletében nyugodt volt, azt mondta volna: >>Ahogy esik, azt tőttyük, fiam!<<"

Orvosit végeztünk, de a számítógépekhez értünk. Egy egyszerű ftp-kábellel, nagy prioritású internetkapcsolattal (amit bármely kis cég igényelheti és meg is kapja, még kis városunkban is!) meg lehetett volna oldani egy gyorsfrissítésű weboldal kivetítését, amit Bukarestben, központilag módosítanak, az ország pedig nem 3000 példányban körmöli az eredményeket, hanem a falon követte volna mindenki, a saját egyetemi központjában a helyek alakulását.

Biztos vagyok benne, hogy voltak, akik azért választottak rosszul, mert nem voltak tisztában azzal, hogy milyen helyek vagy posztok maradtak még. Érdekes volt megtapasztalni a vakon tapogatózást.

A Studium Alapítvány közreműködésével, Marosvásárhely történetében először, kivetítettünk egy, a helyeket és posztokat tartalmazó táblázatot, mely képletek sorának köszönhetően, automatikusan aktualizálódott 1-2 paraméter változtatásával. A visszajelzések annyira pozitívak voltak, hogy elhatároztuk, jövőre megismételjük.

Végül, 20 óra megpróbáltatás után az utolsó rezidens is választott valamit.

Kedves kollégák, üdvözöljük Önöket a romániai egészségügyi rendszerben! Gratulálunk, hogy ilyen körülmények között is az orvosi pályát választották hazánkban. Hogy mennyien maradnak majd itt... az az állóképességükön, türelmükön és az effajta stresszhez való hozzáállásukon múlik!

/webmester/