Egy londoni székhelyű szakértői csoport, az International Policy Network (IPN) tanulmányban részletezi, mekkora károkat okoznak a gyógyszerhamisítványok az elmaradottabb („kevésbé fejlett") országokban: szerintük csak a hamis tuberkulózis- és malária-ágensek évente 700 ezer embert ölnek meg, ami az elemzők megfogalmazásában olyan, mintha „minden nap négy zsúfolásig telt Jumbo utasszállító zuhanna le".

A szerzők állítják, hogy a hamis és rossz minőségű gyógyszerek bizonyos afrikai országokban a teljes forgalom egyharmadát is kitehetik. Az eredmény: halálesetek, amelyek elkerülhetők volnának, valamint egyre gyakoribb gyógyszer-rezisztencia. Az IPN megállapítja: Angolában Burundiban és Kongóban a gyógyszerek fele szabvány alatti minőségű. Laoszban, Mianmarban, Kambodzsában és Vietnamban az artesunate-hatóanyagú (malária-) gyógyszerek kétharmada nem tartalmaz elégséges mennyiségű aktív összetevőt, a legtöbb hamisítvány pedig Kínából és Indiából származik.

A probléma kezelését célzó, szigorúbb szabályozással és büntetésekkel operáló jelenlegi próbálkozások nem szüntetik meg a hamisítás lényegi okait. Ami pedig még ennél is rosszabb, állapítja meg az IPN, „számos országbasn korrupt a regulációs és jogi-igazságszolgáltatási rendszer, aminek előnyeit a hamisító bűnözők élvezik, az újabb jogszabályok tehát csak növelik a korrupciót."

Az egyes kormányok tovább súlyosbítjhaták a problémát a megfelelő minőségű gyógyszerek drágításával és adóztatásával.

A halálbüntetés visszatartó hatása sem elegendő?

Egyes kormányok drákói szigorúságú büntetésekkel fenyegetik a vétkeseket, India és Kína a halálbüntetést is bevezette bizonyos gyógyszerhamisítással összefüggő bűncselekmények megtorlására. A publikáció fő szerzője, Julian Harris rámutat: „a szigorúbb büntetések ugyan erős politikai üzenettel rendelkeznek, a hamisítást azonban még inkább a szervezett bűnözés csoportjainak ťhatáskörébe utaljákŤ, méginkább ösztönözve őket, hogy korrumpálják az igazságszolgáltatás és bűnöldözés szerveit".

Jobb eredményeket ér el, úgymond, Nigéria, amely a felderítést és a készletek lefoglalását helyezi előtérbe. Gyakori rajtaütésekkel igyekeznek ellehetetleníteni a hamisítványok piacát: az utcai kereskedelmet. Jelentések szerint ennek következtében a hamis gyógyszerek forgalma erősen visszaesett.

Az IPN többek közt javasolja a gyógyszerek olyan egyedi azonosító kóddal való ellátását, amelyet egyetlen sms-sel ellenőrizni lehetne: ezzel egy Afrikában is széles körben meglévő technikai feltételt használnának ki. A hatékonyabb márkavédelem, úgymond, ugyancsak segítene.

Harris a Pharma Marketletternek nyilatkozva megjegyezte: „Számos szegény országban nem léteznek, vagy gyengék a márkavédelmi jogszabályok, nem csoda tehát, hogy virágzik a hamisítás. A gyógyszerek minőségének javulásához igazán a sajtó és a kereskedelem szabadsága, valamint a bíróságok függetlensége járulnának hozzá".